A minap megnéztem egy egészen különleges filmet, aminek a története és a főszereplői furcsa kontrasztban állnak: egy kamaszokból álló szedett-vedett gerilla alakulat harcol egy meg nem nevezett helyen, egy ismeretlen célért. Ha visszagondolok az elmúlt évek filmélményeire, nem sok igazán kiemelkedő tinikről szóló filmet láttam, még kevesebb tiniknek szóló és felnőttként is élvezhetőt. Mindez persze lehet, hogy csak az én hibámból adódott így, de tény, hogy a fiatal célközönséget kiszolgáló produkciók eléggé alacsonyan tartják a lécet - aki nem hiszi, látogasson el a Netflix 'Teen Movies' oldalára.

Vannak azonban üdítő kivételek, íme egy ezek közül:

Monos (2019)

Ebben a kolumbiai filmben egy csapat kamasz folytat gerilla harcot egy meg nem nevezett dél-amerikai országban egy általunk (és talán általuk is) ismeretlen célért. A történet lassan bontakozik ki, de már a legelső jelenet megragadja a figyelmünket: egy csapat gyerek bekötött szemmel focizik a szürkületben, egy mindentől távoli hegytetőn, szögesdrót ölelésében. Kiképzőjük (aki egyébként a való életben edzette a színészeket), akitől az instrukciók mellett az ételt is kapják, egyfajta apafiguraként van jelen a kolónia életében. A másik felnőtt egy Doctorának nevezett fogoly, akiről a kamaszoknak kell gondoskodnia (azaz fogva tartani). Ezek a karakterek csupán mellékszereplői a filmnek, ez a gyerekek világa.Bármennyire bizarr is, ezeknek a militáns, gyilkolásra kiképzett tiniknek ugyanolyan igénye van a bulizásra, a szexre és a hírnévre, mint az átlagos életet élő kortársaiknak. Részben ez is okozza a csoport vesztét, mert a hormonok önmagukban is meg tudják kavarni az agyat, de adj hozzá fegyvereket és egy hatalmi vákumot és még durvább következményeket kapsz.

Az előzetes alapján én valami horror-akció-thriller jellegű filmre számítottam és tartottam attól, hogy a tinédzserek világát egy olyan szűrőn keresztül fogja bemutatni a rendező, ami a felnőtteknek borzadály-igényét igyekszik kiszolgálni (exploitation), de pozitívan csalódtam. A Monos végig a történet velejébe kapaszkodik és azzal, hogy nem próbálja meg akciódús, gengszteres csomagolásba burkolni a háború valóságát, igazi pszichothrillert alkot, amelyben a főszereplőket teljes értékű, komplex személyek.