A napokban néztem meg az Ascensiont, ami a kínai társadalomban jelen levő egyenlőtlenségeket, kulturális és gazdasági jelenségeket dolgozza fel, párbeszéd, narráció és egyéb fogódzó nélkül. Elindulunk egy olyan üzemből, amit a 'Made in China' feliratot látva elképzel az átlag magyar vásárló, zsúfolt terek, monoton fizikai munka és nyúzott arcok töltik be a képernyőt. Aztán elkezdünk "emelkedni", a társadalom közép- és legfelsőbb rétegeinek élettereibe, ahol a dolgozók ugyanolyan monoton, kizsigerelő munkát végeznek, mint a sweatshopokban - csak épp kiskosztümbe öltözve, vagy kamerák és selfie körfény előtt. A lényeg ugyanaz: a kínai gazdasági csoda mögött feszülő iszonyú nyomás, amit a film fantasztikus képi világgal, jó arányérzékkel tár elénk.

Az Ascension elgondolkodtató, de egyáltalán nem hatásvadász dokumentumfilm, stílusában a Baraka vagy a Samsara technikáit idézi, de sokkal kevésbé akar hatni, és messzebbről, tárgyilagos szemmel igyekszik bemutatni a felvételek tárgyát: Kínát. Akit kifejezetten érdekel ez az ország (mint engem), annak jó választás ez a meditatív dokumentumfilm, mindenki másnak inkább érdekes, mint izgalmas szórakozás lesz.