semmi komoly

filmkritikák, miegymás

filmkritikák, miegymás

Dűne

Csak egy filmet néznél, mielőtt a mozik zárnak? Nézd ezt!

2021. október 29. - miaulait

Kezdjük az elején! Amikor tini voltam, egy rövid ideig úgy gondoltam, sci-fi rajongó lesz belőlem, mert elolvastam egy Stanislaw Lem novelláskötetet és nagyon tetszett. Aztán elolvastam még néhány hasonló könyvet, megnéztem a 2001: Űrodüsszeiát és rájöttem, hogy ez mégsem nekem való. Aztán időről-időre visszatért a kíváncsiságom, és amikor megkaptam az első tabletemet, az e-könyvek közül a Dűne volt az első, amit letöltöttem. Aztán amikor elkezdtem olvasni, ismét rájöttem, hogy ez nem az én világom.

De annyian szeretik, annyira izgalmasnak tűnik és a kedvenc rendezőm megcsinálta a legrosszabb adaptációját (David Lynch azóta is a stúdióra fogja az egészet), a kedvenc zenészem pedig egy albumnyi dalt nevezett el Dűne szereplőkről (Grimestól a Geidi Primes az egyik nagy kedvencem). Valahogy így történt, hogy amikor Denis Villeneuve, akinek a filmjeit nagyon szeretem, bejelentette hogy Dűne filmet rendez, én letöltöttem a képregényt és elolvastam. Végre, én is mondhatom, hogy "a könyvben ez nem így volt"!

Az előzetes ismereteim tehát igencsak alapszintűek, a rajongásom Frank Herbert univerzuma iránt nem létező, a műfaj pedig nem a kedvencem, de ez a film szerintem fantasztikus volt.

Két és fél órán át végig le tudott kötni, pedig sok minden nem történik benne, sőt a cselekmény igencsak kiszámítható, hiszen egy régi, klasszikus történetről van szó. Mégis, varázslatos világot tárt elénk a Dűne, jól megfestett karakterekkel és olyan gyönyörű képekkel, amik miatt talán 3D-ben is érdemes megnézni a filmet. 

Kifejezetten tetszett, ahogyan a különböző bolygók, az azokhoz tartozó kultúrák, házak és szereplők egy-egy jellegzetes "földi", számunkra is ismerős közeghez köthetők: a Caladan pont olyan, mint Anglia, az itt uralkodó Atreides ház spanyolos jellegű, míg az Arrakis bolygó sivatagi, Arab-felszigetet idéző, a Sardaukar katonák bolygója (aminek elfelejtettem a nevét) pedig a Szovjetunió ipari nagyvárosait idézi. Ez azoknak is segítség lehet, akik semmilyen előzetes tudással nem rendelkeznek a Dűnéről, mert már az első jelenetben megvan, kiről mit kell tudni, mire számíthatunk a Harkonnenektől ("ezek nem emberek, ezek állatok"), a fremenektől és a Dűne világát megtöltő egyéb szereplőktől.

Hozzáteszem, annak sem lesz problémája a cselekmény követésével, aki elbóbiskol egy kicsit. Ez nem egy pörgős akciófilm, van benne harcjelenet és (nem autós) üldözés is, de a lényeg a világépítés és a hős útjának elmesélése. A Dűne egy gyönyörűen fényképezett, izgalmas tájakon játszódó, fantasztikus tárgyakkal, kosztümökkel teli világ, ami a két és fél órás játékidő ellenére jó szórakozás annak is, aki nem a műfaj rajongója. 

A bejegyzés trackback címe:

https://eztcsakmagamnak.blog.hu/api/trackback/id/tr5516739630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása